Nem sorszámozott példány!
Hatalmas öröm, hogy egy új Aranylétrás kötettel bővült a sorozatunk.
Fontos feladatunk a kiadónk életében, hogy újra a figyelem középpontjába helyezzük azokat a régi klasszikusokat, amelyeket ma már annyira nem divatos olvasni. Pedig a könyvek dilemmái, az emberi sorsok, érzések éppoly aktuálisak most is, mint száz évvel ezelőtt. Így van ez Kosztolányi Pacsirtájával is. A regény elolvasása olyan fontos kérdések átgondolására késztetett, mint a szépség fogalma és értéke, a szülő-gyermek viszony, a szülői szeretet, vagy a kiüresedett életek mibenléte.
„Mennyit szenvednek a gyermekek a szülők miatt, és a szülők a gyermekek miatt.”
A Sárszegen élő Vajkay család számára egyformán telnek a mindennapok. A csúnya, idősödő lány, Pacsirta és szüleinek egysége megbonthatatlannak látszik, féltik, támogatják egymást. Boldogok a maguk módján. Pacsirta azonban egy hétre vidéki rokonokhoz utazik, a szülők hosszú évek óta először kettesben maradnak, életükben szép lassan megjelennek a korábban kedvelt szokások, felbukkannak a régi barátok. Ez a hét éppen elegendő ahhoz, hogy szembesüljenek életük hazugságaival. Vajon fenntartható-e ezek után a megszokásokon alapuló látszatélet? Vállalható-e a szeretet nevében a sivár magány? A regény a Monarchia végnapjai és egy eltűnő társadalmi réteg jellegzetes figurái között mutatja be az egyén tragédiáját.
A kötetet Babiczky Tibor szerkesztette és lábjegyeztelte a tőle megszokott gondossággal. Ezen felül készített egy függeléket is a regényhez, amely igazán különleges kiegészítése lett Pacsirtának, sok érdekes háttérinformációval szolgál a helyszínek és szereplők alaposabb megismeréséhez.
